Tartalom | Bevezető | Részletek

Részletek

...

A szeretet érzése a szaporodási szükségletből származik. Nem elég egy gyermeket a világra hozni, etetni kell, óvni kell, fel is kell nevelni. A természet ezt a törődést a szeretet érzésével biztosítja. Azt jelenti, hogy védd meg, tartsd életben, vigyázz rá, tápláld, óvd meg minden rossztól!

A szeretet, a szeretet rávezető érzésével fémjelzett, de valójában rávezető, stratégiai, taktikai és technológiai érzések komplex halmazából álló, rendszertechnikai szempontból stratégiai érzésrendszer.

A szeretet, bár a tudományos kutatások eddig nem tudták igazolni, valószínűleg több, mint csak egy egyszerű érzés. A szeretet érzését valószínűleg energiaáramlás is kíséri.
A szeretet érzését átélő ember energiát ad a másiknak.
Maga a szeretet érzése egy nagyon kellemes, szívet melengető érzés, melyet mindig személyekhez vagy élőlényekhez rendelünk. Vagyis akkor érezzük, ha az illető jelen van, vagy akkor, ha rá gondolunk. Az érzés erőssége fokozódik, ha a szeretett személlyel fizikai kapcsolatba kerülünk, vagyis átöleljük, megfogjuk a kezét vagy a karját, vagy csak egyszerűen meglapogatjuk a vállát. A fizikai kontaktus fontossága, valamint az a tény, hogy csak élőlénnyel kapcsolatban vagyunk képesek érezni a szeretet érzését, utal az energiaátadás valószínű jelenlétére.
Hogy a maga a szeretet érzése miért is rávezető érzés? Mert vágyhatunk rá. Vagyis a stratégiai vágyérzés megjelenhet vele kapcsolatban. Stratégiai érzést stratégiai érzéssel kapcsolatban nem érezhetünk. Nem tudunk vágyakozni a vágyra, az undorra, a lelki fájdalomra, és bármilyen hihetetlennek tűnik is, az örömre sem (legalábbis nem a sajátunkéra), legfeljebb az örömöt megelőző vagy követő rávezető, taktikai, technikai, állapotjelző érzésekre.

Honnan tudhatjuk, hogy szeretünk valakit? Na, már megint egy hülye kérdés, gondolhatja a kedves olvasó. Pedig nem mindig könnyű választ adni erre a kérdésre.
Ha valakit szeretünk, akkor érzünk örömöt, ha a másiknak jó, és akkor érzünk fájdalmat, ha a másik szenved. Pontosabban szinkronban vagyunk a szeretett személy stratégiai és állapotjelző érzéseivel. Ha az illető örül, akkor mi is örülünk, ha lelki fájdalmat érez, mi is lelki fájdalmat érzünk. Ilyenkor gyakorlatilag nem teszünk mást, mint saját lényünk határait kiterjesztjük arra, akit szeretünk. Egy picit eggyé válunk a szeretett személlyel.
Míg környezetünkkel vagy egy számunkra közömbös személlyel lépünk kölcsönhatásba, csak saját belső koordináta-rendszerünket használjuk, vagyis a bennünk keletkező rávezető, stratégiai, taktikai, technológiai, állapotjelző érzések vezérelnek minket. Ha egy olyan személlyel kerülünk azonban kapcsolatba, akinek személyéhez a szeretet érzését hozzárendeltük, akkor koordináta-rendszerünk kiegészül a szeretett személy koordináta-rendszerével. Már nemcsak saját koordináta-rendszerünkben meglévő érzéseink vezérelnek minket, hanem állandó jelleggel monitorozzuk a szeretett személy stratégiai és állapotjelző érzéseit, és cselekedeteinket a másik személyben keletkezett stratégiai érzések befolyásolják. A befolyás erőssége egyenes arányban áll a személy iránt érzett szeretet érzésének intenzitásával. Vagyis minél inkább szeretünk valakit, annál inkább törődünk vele.
Azonban nemcsak a szeretett személy stratégiai érzéseinek passzív monitorozásáról van szó!
Mivel a két koordináta-rendszer szinkronban van, vagyis mi akkor örülünk, és akkor bánkódunk, amikor a szeretett személy, így mi arra kényszerülünk, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a szeretett személy örüljön, hogy mi ezáltal örülhessünk, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ne bánkódjon, hogy ez által mi se bánkódjunk.
Míg a düh esetében a gyűlölt személy érzéseinek csak felületes figyelemmel kísérése szükséges, addig a szeretet esetében alapos és kreatív, minden részletre kiterjedő monitorozás szükséges. A romboláshoz, a pusztításhoz nem kell nagy ész, az alkotáshoz, más istápolásához annál inkább.
Ezért van az, hogy az együttérzés, az aggódás, a sajnálat érzése csak szeretett, teljes emberekben alakulhat ki, ugyanis egy bizonyos intelligencia, a másikra való odafigyelés megtanulása szükséges ezen érzések megéléséhez. Egy durva lelkű, faragatlan ember erre képtelen.

A szeretet által fémjelzett érzéshalmazban fontos szerepet játszanak a rávezető érzések is. Például a simogatást, az átölelést háromváltozós rávezető érzések kísérik. Esetleg előfordulhat, hogy a nagymama utálja a sütéssel járó pepecselést, egy szóval nem szeret sütni, de ha az unokájának kell a kedvenc sütijét elkészítenie, abban a pillanatban szívvel-lélekkel, élvezettel teszi azt, szó szerint
a lelkét is beleadja.

Hogy pontosan milyen is a szeretet érzése, arról az anyákat kell megkérdezni. Mit is éreznek, mikor gyermeküket a karjukban tarják, magukhoz ölelik, mikor védik, óvják még a szellőtől is. Igen, az anyák a megmondhatói, hogy mi is a szeretet. Ez a valódi szeretet! Más szeretet nem létezik! Nincs! Kész! Ennyi! Ez nagyon fontos! Jól jegyezze meg
a kedves olvasó!
Sajnos nem minden gyermeknek adatik meg, hogy szeretetteljes környezetében nőjön fel. Ezek a gyermekek nem tudják így megtanulni a szeretet érzését, annak alkalmazását, bár maguk igénylik a szeretetet. Miért kell megtanulni a szeretetet? Egyfelől azért, mert mint láttuk, a szeretetérzés által fémjelzett stratégiai érzéshalmaz meglehetősen bonyolult és összetett. Meg kell érezni és meg kell kedvelni magát a szeretet érzést, meg kell tanulni figyelni a másikra, nyomon követni a szeretett személy reakcióit; fel kell fedezni, meg kell szeretni, majd rá kell szokni a másik emberrel való törődés tevékenységével járó kellemes stratégiai és rávezető érzésekre. Azokat az embereket hívjuk szeretetteljes embereknek, akik már felfedezték a szeretet „világát”, akik rászoktak és nap mint nap élvezik a szeretettel járó kellemes érzéseket.
Másrészt a szeretet egy bizonyos bátorságot, nyitottságot, kitárulkozást igényel. Ha szeretsz valakit, akkor védtelenné válsz. A szeretethez nyitottságra, bizalomra van szükség. Nem lehet valakit úgy szeretni, hogy közben egy pisztolyt nyomunk a homlokához, biztos, ami biztos alapon.
A szeretet ugyanakkor az egyik leghatásosabb „fegyver”! A szeretet ugyanis nagyon nagy erő! A szeretet pozitív visszacsatolású érzés, vagyis önmagát erősítő érzés! Jóleső érzés szeretni. Ha valakit szeretsz, a másik megérzi, hogy a javát akarod, és viszonozza! És te, megérezvén az ő szeretetét, még jobban fogod őt szeretni!

A szeretetet azonban nem szabad fetisizálni! Nem lehet mindenkit szeretni! Hitlert nem lehet azért szeretni, mert végső soron ötven millió ember halálát okozta! Ez baromság lenne!

Világosan látnunk kell, hogy mint a dühnek, úgy a szeretetnek fontos szerepe van az életünkben! Nem szabad erkölcsi kérdést csinálni ezekből az érzésekből!

A probléma másban gyökeredzik. Vannak olyan emberek, akik tele vannak szeretettel, és vannak olyan emberek, akik tele vannak gyűlölettel. Ez attól függ, hogy ki mit tanult meg és azt hogyan és mikor alkalmazza.

Bár a szeretet a szaporodási szükségletekhez kapcsolódik, nemcsak e szükséglet kielégítése során használjuk, hanem megtanuljuk alkalmazni a szeretet érzését az élet más területein is.
Nemcsak gyermekünket szerethetjük, hanem szüleinket, feleségünket, férjünket, barátainkat is.
Természetesen a szeretetnek sokféle árnyalata van. Más az, amikor egy gyermeket tartunk a karjainkban; más, mikor kedvesünket; más, mikor egy kismadarat; más, mikor barátunkat öleljük át. Ez olyan, mint a jó konyak. Más az örmény, a grúz, a francia konyak, de mind szőlőből készült. A szeretet is mindig egy picit más és más, de egy és ugyanaz az üzenete, az élet.

Nos, kedves olvasó, rajtad áll a választás! Dönthetsz, szereted-e az embereket, és sok szeretetet fogsz kapni, vagy gyűlölöd az embereket, és sok gyűlöletet fogsz kapni! Sajnos a probléma ennyire nem egyszerű, de a konklúzió, a végkövetkeztetés, a végeredmény ez.

Ha gyermekkorodban nem tanítottak meg a szeretetre, még nem késő! A szeretetet akármikor megtanulhatod! Szeretni jó érzés! Próbáld ki és kapj rá az ízére! És azután már nem számításból fogsz „szeretni”, hanem azért, mert szeretni jó!

Ez persze nem jelenti azt, hogy most minden ember nyakába kell ugranod! Mert a világban nemcsak jó szándékú emberek szaladgálnak.

Mellesleg nem véletlenül mondják, hogy jobb adni, mint kapni! Mikor megajándékozunk valakit, a szeretet kellemes érzése jár át minket, valamint az ajándék elkészítése vagy megvásárlása során is megélünk kellemes rávezető érzéseket, és annak is örülünk, hogy a másik örül az ajándéknak. Aki kapja az ajándékot, az csak örül, és az öröme gyorsan szertefoszlik.

...

Két nő beszélget.
–Mit csinál a férjed?
–Orvos. Nagyon ügyes sebész. Naponta több ember életét is megmenti. Igazán büszke vagyok rá! És a te férjed mit csinál?
–Ó, az én férjem szakképzett tömeggyilkos. Nagyon ügyes! A múlt héten tizenkét embert ölt meg! De volt már sikeresebb is, volt úgy, hogy egyszerre 122 embert mészárolt le! Előre megfontolt szándékból ölt. Meg is dicsérték már, és fizetésemelést is kapott!

Nos, kedves olvasó, gondolom, ez egy picit meghökkentő beszélgetés. Bár ugyanezzel a logikai tartalommal megtörténhet egy ilyen beszélgetés, mégsem valószínű, hogy ugyanezekkel a szavakkal. Ugyanis az a nő, aki szereti a férjét, tehát pozitív érzéseket érez férje iránt, nem akar azzal a ténnyel szembesülni, hogy a férje egy tömeggyilkos, amely szóhoz negatív érzések kapcsolódnak. A kétféle érzéscsoport kizárja egymást a feleség elméjében, a két szimbólumhoz, a férjhez és a tömeggyilkoshoz tartozó ellentétes érzések nem engedik meg az adathálón a két egység kapcsolódását. Ez egy tilos kapcsolat! Valójában ez a beszélgetés így zajlana le:

–Ó, az én férjem hivatásos katona. Nagyon bátor és nagyon ügyes! A múlt héten egy rajtaütés során tizenkét ellenséges katonát semlegesített. De hajtott már végre nagyobb hőstettet is. Egyes egyedül sikeresen megállította az ellenség 122 fős alakulatának előretörését, mikor az ellenséges menetoszlop alatt felrobbantott egy hidat. Az akció tervét előre pontosan kidolgozta. Kitüntetésben részesült,
és a zsoldját is megemelték.

A beszélgetésben a feleség, anélkül, hogy valójában tudatában volna, a számára negatív érzéseket hordozó szavakat lecseréli, semleges vagy éppen pozitív érzéseket hordozó szavakra. A gyilkolni, ölni szavakat, melyekhez egyértelműen negatív érzések kapcsolódnak, lecseréli a semlegesíteni szóra, melyhez a szó alakjához hűen semleges érzések kapcsolódnak.
Az ellenséges katona szavakhoz teljesen más érzések kapcsolódnak, mint az ember szóhoz. Az ellenséget, azt lehet kaszabolni, irtani, hisz annak nincs se apja, se anyja, nem várja otthon se feleség, se gyermek. Hadd hulljon
a férgese!
A katona, az pedig nem nő, se nem gyermek vagy öreg. Az egy életerős férfi. Mi a francnak ment oda?! Az ilyeneket semlegesíteni kell, és kész!
Ezzel a gondolatmenettel csak az a baj, hogy évezredek óta ilyen szöveggel etetik a katonákat és hozzátartozóikat minden háborúban, és mindkét oldalon! Micsoda szerencse, hogy egy embernek sem esik baja, csak az ellenség pusztul!

Megállapíthatjuk tehát, hogy egy adott, látszólag független jelenséghez kapcsolódó érzéscsoporthoz csak olyan szimbólum vagy gondolatmenet kapcsolódhat, amelyekhez azonos vagy hasonló érzések kapcsolódnak. Minél erősebbek ezek az érzések, annál nagyobb taszító vagy éppen vonzóerőt fejtenek ki.

Ezért tapasztaljuk azt, hogy egy mélyen vallásos ember, akinek pozitív érzései vannak vallásával kapcsolatban, hallani sem akar materialista tanokról, melyekhez negatív érzések kapcsolják, és egy materialista beállítottságú ember ugyanúgy zavarónak tartja a vallásos tanításokat, mert ő pedig negatív érzéseket táplál a vallás és pozitívokat a materialista nézetek iránt. Gyakran meghallgatni sem hajlandóak egymás érveit, nem hogy elgondolkodni, netán elfogadni a másik gondolatmenetét. Egyszerűen kellemetlen, rossz érzés fogja el őket, ha a másikat hallgatják. Ki lehet próbálni! Vegyünk elő meggyőződésünkkel ellentétes szakirodalmat és olvasgassuk! Minél erősebb a bennünk lévő érzés az adott beállítottság mellett, annál kellemetlenebbül fogjuk érezni magunkat. Ha valakiben nem támadnak kellemetlen érzések, az mindössze azt jelenti, hogy semleges érzést képvisel az adott témakörben.
Ez automatikusan azt is jelenti, hogy az ellentétes beállítottsághoz tartozó konkrét adatok egyszerűen kilökődnek, be sem épülnek az adathálónkba, az elménkbe. Ez alól kivételt képezhet, ha valaki tudatosan kutatja a másik fél adatbázisát, viszont ilyenkor az ellentétes meggyőződést képviselő adatbázist külső szemlélőként kezeli úgy, hogy nem azonosul vele, vagyis saját beállítottságát nem változtatja meg. Gyakran hasonló lehet a helyzet, különböző politikai beállítottságú emberek esetében.
Az érzések ezekben az esetekben egyszerűen felülírják a logikus gondolkodásmódot. Még ha el is fogadja a másik logikai érvelését, az egyszerűen törlődik a tudatából, és tíz perc múlva már nem emlékszik rá, és továbbra is az eredeti álláspontját képviseli körmeszakadtáig, vagy úgy tesz, mintha meggyőzték volna, de belül minden a régi.